Befőttes üveg helyett
2015.10.04 22:09
Jöjjenek a képek. Természetesen ez itt csak töredék, amolyan kedvcsináló, ízelítő.
Eltenni valók az emlékek is. Igaz nem befőttes üvegben tartom, és nem csak télire lesznek jók. Ilyen a szentendrei skanzenben eltöltött nap is. Nagyon szerettem, nagyon jó volt ott lenni! Visszatértem valahová, valami érzésekhez, talán olyasmikhez is, amit én magam át sem éltem, mégis magamban hordozom, a zsigereimben. Mintha minden ház ismerős lett volna, mintha valamennyiben jártam volna már, mintha éltem volna bennük, mintha látnám azokat az embereket, akik egykor ezeknek a házaknak a gazdái voltak. Nem tudom mennyire érthető ez, lehet nem sokan tudják, hogy miről próbálok mesélni, de remélem vannak páran, akiket ugyanígy megérint, akik értik.
Két tájegységet jártunk be, közben pedig élveztük a II. Kárpát-medencei Táncházzenészek Találkozóját, jó kedvvel, szívvel-lélekkel húzták a zenészek a talpalávalót, tanították a táncokat, bizony mi is beálltunk az én emberemmel a táncolók közé, és igazán jót mulattunk.
Nagy élmény volt még a Skanzen Vonattal utazni is, egy 1932-ben gyártott vonatról van szó,Valkai Csabának hívják, aki nagy részében egyedül építette újjá, illetve régi-újjá. Hogy ez a régi-újjá mit is jelent? Mindjárt mutatok képeket is, de azt a képek nem mutatják, hogy pl. a váltóknál a kalauz leszállt, és átállította a váltót, aztán ismét felszállt a vonatra, ugyanígy kezelte a sorompókat is. A vonatjegy szintén korabeli, még az a vastag (karton), kis téglalap alakú jegy, amire a mostaniak már nem is emlékezhetnek.
Mindenképpen szeretnék visszamenni, ha lehet nem is egyszer. Nem csak azért, mert még hat tájegységet nem láttunk, nem csak azért, mert utazni akarok még a vonattal,mert kell nekem az a valami, az a természetes egyszerűség, az az érzés, amiről az elején meséltem.
Jöjjenek a képek. Természetesen ez itt csak töredék, amolyan kedvcsináló, ízelítő.
Végül egy videó. Nézze el mindenki nekem, a felvételt nem profi készítette, csak én.