Csak pár szó
2015.10.27 09:10
Sétálgattunk kedves emberemmel a Széchenyi téren. Hamar sötétedik, de így is szép, és muszáj volt fényképezgetnem egyet-kettőt. Régebben rabja voltam szinte, ha megláttam valami nekem érdekeset, vagy szépet,már vettem is elő a telefonomat és megörökítettem. Na, igen, itt tartunk, hogy a telefonnal fényképezni is lehet, ha meg már okos is a készülék, akkor aztán még több mindenre is használjuk. Rohan a világ. Még emlékszem, és nem is olyan régi emlék, hogy nagy kiváltság volt, ha valakinek otthon vezetékes telefonja volt. Bejelentette az ember az igényét, és aztán csak várt, várt, várt és várt, türelmesen, vagy nem annyira türelmesen, aztán egyszer csak sorra került. Így volt ez az autó vásárlással is. Gondolom más is emlékszik ezekre az időkre. Akkor az volt a természetes. Ma meg, ha lassabban tölt be a keresett tartalom, vagy várni kell, hogy a masinánk kapcsolódjon az internethez, akkor hajlamosak vagyunk bosszankodni, mérgelődni. Vajon normális ez így? Persze haladni kell, fejlődni, de valahogy közben meg meg kellene kicsit pihenni is. Mire ez a nagy sietség? Lekésünk valamiről? Igen, én is felhasználó vagyok, internetezek, és sokszor azon kapom magam, hogy nem jó ez így, sok percet elvesz tőlem. Könyvet olvasni, kirándulni, beszélgetni, mesélni, csak úgy együtt lenni... nem szabadna elfelejteni. Mindenki saját idejével rendelkezik, azt kell beosztania, talán néha sikerülhet egész jól, de figyelnem kellene rá, sokkal jobban.
Pécs, Széchenyi tér, 2015. 10. 24. este: