Csodadolgok
Nálunk a piacon csodadolgokat is lehet találni időnként. Persze a zöldségek, gyümölcsök is annak számíthatnak, a házi savanyúságok, lekvárok, a termelői méz, az eladó saját kertjéből hozott virágok szintúgy. Megérkeztek a fenyők is, lehet válogatni, az illatot ingyen megkaphatom, csak elsétálok a sorok között. Tudom sokan nem szeretik, műfát állítanak, azt gondolják, hogy feleslegesen nem kellene kivágni ezeket a fákat. Egy nagyon jó erdész ismerősöm elmondta,hogy ezeket a fákat ezért "termesztik", a légkör szennyezettsége pedig nem ettől függ, hisz amennyit kivágnak ugyanannyit telepítenek is.
Pár nappal ezelőtt megjelent egy fekete kalapos "idegen" a portékáival, mosolyogva, beszélgetve, türelmesen várta a vásárlókat, és ami nagyon fontos, elégedett volt a napi forgalommal, pedig javarészt "csak" nézelődők kíváncsiskodtak, gyönyörködtek. Én is megálltam, mert nem lehetett csak úgy elmenni, anélkül, hogy közelebbről is szemügyre vegyem a kipakolt árut. Bátortalanul megkérdeztem, hogy nem bánja-e, ha lefényképezem a látottakat. Azt válaszolta, hogy tessék csak, marad belőle bőven, és huncutul mosolygott. Szó szót követett, megtudtam, hogy nem ebből él, és azt is, hogy a kis unokáknak javította meg a zenélő dobozokat, azok nem eladók. A gyönyörűséges bababútor viszont igen, a szekrényben még vállfa is van, hogy a megfaragott pulik hasonmásai odahaza őrzik a házat, a fekete cicának a párját elvitték, és a szekér épp egy órai tüzelőt szállít. Az unokáknak szánkó is készült, vagy inkább bob, mert azt hitte fiúk lesznek az ikrek, de nem baj, majd legközelebb, addig is a lánykák örülhetnek neki, bár még cseperedniük kell egy cseppet hozzá. A történetek mellett jó pár képpel, és egy szerencsét hozó malackával én is gazdagabb lettem, és még valamivel, hétköznapi csodadologgal. Morzsák ezek, apróságok, én egy ideje gyűjtöm őket.
