döntetlen
Én, aki soha nem szerettem igazán a focit, ma már két csapat klubkártyájának tulajdonosa vagyok, és meccsre járok. S ha már meccsen vagyok, hát szurkolok is! Tegnap este is minden erőmmel azon voltam, hogy válogatottunk bármelyik ifja rúgjon már egy gólt a görögök hálójába. Igen sok jó helyzetünk volt, de sajnos az eredmény 0-0 lett. Igaz,ők sem tudtak gólt rúgni. Nem vagyok egy igazi szakértő, de azt azért észrevettem, hogy a bíró igazán nem volt igazságos velünk. Ez nem mentség a góltalanságra, csak leírtam. A helyszínen nézni egy mérkőzést teljesen más, mint a tévében figyelni a közvetítést. Bár, mikor először voltam, hiányzott a kommentátor, nem is vettem észre, hogy elkezdődött a meccs. A páromat ( Kareszt) kérdeztem meg, hogy: "Mikor kezdik? Vagy már játszanak?" Nem nagyon nevetett ki. A legszebb pillanata az egésznek számomra az, amikor az elején több ezer ember együtt énekli a magyar Himnuszt. Felemelő, és borzongató. Az is lúdbőröző, amikor még előtte a metrón, vagy a sas alatt ( a sas a Fradi kabalája, a stadion mellet van, alatta találkoznak a szurkolók), vagy simán az utcán skandálják, hogy: "Ki a jobb? Magyarok!", vagy " Hajrá Magyarok! " meg ehhez hasonló buzdításokat. És ez nem huligánság, vagy rendbontás, egyszerűen büszkeség, valami közösségvállalás egymással, egy kis összefogás féle. Sok gyerekes családot is láttam akik kijöttek, zászlót lengettek, és szurkoltak. Persze lehet azt mondani, hogy túl sok pénz megy a futballra, és másra meg igen kevés. Meg minek stadionokat építeni, miért nem pl. az egészségügyre fordítják azt a sok pénzt.Meg milyen jól megy annak, aki belépőjegyre tud költeni. Mindenkinek igaza lehet.Sőt, sok más sportág is van, ahol tényleg nagyon jól szereplünk, s mégis kevesebb nyilvánosságot kapnak az ott szereplők, mint a focisták. Ez is igaz. Sok minden haszontalannak tűnő dologra megy el pénz akár egy családban is. Én mondjuk sajnálnék még egy forintot is adni cigarettára, de színházjegyre, ha lehetőségem van kiadok akár több ezret is. Kinek hogy, ki, mit tart fontosnak, esetleg luxusnak. Egyébként nem gondolom luxusnak sem a színházlátogatást, esetleg múzeumba járást, könyv vásárlást, nyaralást, és azt sem ha elmegyünk szurkolni kedvenc csapatunknak, sportolóknak.