Én, és a cipőm
2015.10.11 21:26
Cipőt vettem. Na, ez tényleg nem nagy hír, hiszen időnként vesz magának az ember egy-két dolgot, többek között cipőt is. Nekem ez másodszori nekifutásra sikerült, mert ugye van az úgy, hogy nem jó, szorít, nincs belőle méret, vagy magas a sarka. Tudniillik, húsz centis sarokkal nehezen közlekednék főleg ha sietnem kell, netán reggeli edzésnek is beillő futólépésekben vagyok kénytelen megközelíteni hajnalban a buszmegállót. Persze lehet azt mondani, hogy induljak el előbb, hogy ne számítsam már ki annyira a perceket, mert nem biztos hogy minden úgy alakul, ahogy azt én elterveztem. Jöhet mondjuk egy véreb, akit éppen sétáltat a kedves gazda, és mert úgy gondolja, ilyentájt nincs az az épeszű rajta kívül, aki az utcán lenne, nem is veszi olyan szigorúan a póráz használatát, hadd mozogjon szabadon az eb. Nincs is ezzel nagy gond, ha ez a kedves jószág mondjuk elég szimpatikusnak tartana, és nem akarná feltétlenül rajtam gyakorolni az ijesztegetés tudományát. Meg kell, hogy mondjam, nagyon megy neki! Na, de kanyarodjak csak vissza a cipő vásárláshoz. Természetesen a város lakosságának körülbelül a fele szintén úgy döntött, hogy pont az a délután a legalkalmasabb ehhez a művelethez, tehát nem voltam egyedül a boltban, ahogy a sorban sem. Persze most is bejött az a szabály, hogy az a sor halad a leglassabban, amiben épp állok. Már nem is kísérletezek azzal, hogy átálljak a másikba, hiszen a szabályt vinném magammal, mint egy átkot. Inkább figyeltem, hallgattam az eseményeket. Kiderült, hogy minden cipő vásárlásakor szükségünk van még valamire. Kell ugye cipőápolószer. Régen Bagarol volt, meg puha rongy, és egy fényesítő kefe, ma már másképp van, különféle sprayk közül választhatunk.Van például impregnálószer, van olyan ami arra jó, hogy puha maradjon a cipő, ne repedezzen meg, a többit meg sem jegyeztem, mert minden attól függ, hogy épp milyen cipőről van szó. Ezeken még nem is csodálkozom, sőt rendes dolognak tartom, hogy gondolnak a kereskedők erre is, de majd minden cipőbe, mindegy az, hogy drágább, vagy olcsóbb az ára, biztos, hogy ajánlanak, ilyen-olyan talpbetéteket. Egyiket azért, hogy puhább legyen, másikat azért hogy melegebb, hogy ne csúszkáljon, aztán azért, hogy ne büdösödjön a vadi új cipőben a lábunk. Na kérem! Nem lehetne úgy megcsinálni egy cipőt, hogy rendben legyen? Vagy nem lehetne az ajánlott talpbetétet a cipővel együtt árusítani? Hiszen, ha tudják, hogy a cipőm belső része csúszik, akkor gyárilag is beletehették volna a csúszásgátló betétet, ha már kifizetek érte annyi sok forintot! Optimizmusra hajlamos lelkemnek köszönhetően viccesnek éreztem a helyzetet, ez felülírta a bosszankodásomat. Kíváncsian vártam, hogy vajon az én új, kényelmes őszi cipőmből mi hiányzik, vajon mit kell hozzá még beszereznem, hogy ne legyen vele gond? Bevallom mosolyogva hallgattam az eladót, aki finoman közölte, hogy bizony az én cipőm belső része műbőrből készült, és ha nem veszek szenes talpbetétet hozzá, akkor izzadni fog a lábam benne. Sajnáltam a cipőmet, meg magamat, hiszen minden körülöttem álló halhatta az ítéletet, de kibuggyant belőlem a nevetés! Vigyorogva mondtam, hogy: " Ne haragudjon, de ez olyan nevetséges! Gyártanak egy cipőt, ami ugye teljesen új, de még vegyek hozzá mindenfélét, hogy hordani is tudjam." Azon nyomban megjelent előttem a kép: mint ahogy egy bútort, mondjuk egy polcot, lapra szerelve vásárolunk meg, s aztán otthon több órás, esetleg több napos elfoglaltságot jelent a rajzok szerint összeszerelni, aztán a végén lehet, asztal lesz belőle, a cipőkkel is így járhatunk nemsokára. Az lesz a szép világ! Veszek egy csizmát, amiből papucs is lehet amire kész lesz. Fő a kreativitás, és ugye a Homo Ludensnek is kell valami csemege, ebben a zord világban. Az eladó nem volt vevő a humoromra, ahogy én sem a talpbetétre.
Jelentem, hordom a cipőm, nagyon kényelmes, futni is lehet benne, és egyenlőre a lábam sem izzad.