Fekete hétvége
2015.04.28 07:58
A hétvégén éjszakás műszakban dolgoztam, remélem munkatársnőm nem haragszik. hogy itt is megosztom a képet. Nehéz két éjszaka volt, nem kicsit fáradtam el. A tegnapi napomat zombiként töltöttem pedig délelőtt aludtam, de mégis. Mindig így van, nehéz ez az életmód, nehezen viselem már, és ez nem panaszkodás, csupán tény. Sokan vagyunk, egyre többen akik kapcsolódtunk ehhez az összefogáshoz. Május 12.-re szerveznek egy nagy megmozdulást Budapesten, szeretnék elmenni. Én úgy érzem, hogy a nagy politikát, pártokat ki kellene hagyni ebből, nem kellene teret adni annak, hogy ígérgetni tudjanak, hogy durrogtassák a nagy szavakat. Nem hiszem, hogy célt érünk azzal, ha engedjük, hogy látszólag mellénk állva nyerjen bárki. Nem vagyok egyik párt igazi szimpatizánsa sem, csak élni szeretnék itt, ebben az országban. Azzal tisztában vagyok, hogy most könnyen sodródik a tömeggel az ember, és most a politika nagy játékosai könnyen manipulálhatják a tömeget. Ezért gondolom azt, hogy nem szabad a politikusokat beengedni, illetve nem szabad hagyni, hogy befolyásoljanak.
Azt is jó lenne, ha mindenki tisztán értené, hogy itt, most nem csupán a mi munkabérünkről van szó. Sokkal több a tét. Mindenkinek egyszer az életében lesz olyan alkalma, hogy szüksége lesz egy ápolóra. Nekem is, hiába vagyok most pont a másik oldalon, biztos, hogy leszek egyszer beteg is, ha nem is kell kórházba feküdnöm, de az alapellátásban dolgozó kollégák is nővérek. Nem mindegy, hogy milyen ellátást kapok, lesz-e valaki aki megfürdet, megméri a vérnyomásomat, megkérdez hogy vagyok, aki odaadja a gyógyszeremet, aki netalán kicseréli a pelenkámat. Nem mindegy mennyire lesz elgyötört, mennyire lesz fáradt, mennyire lesz leterhelt, és milyen eszközei lesznek arra, hogy elvégezze az ápolási feladatokat. Nem mindegy, hogy lesz-e egyáltalán ápoló. Amikor a nagymamám megtudta anno, hogy nővér leszek, nagyon büszke volt rám. Egyszerű asszony volt, nagyon szeretett engem, mindenkinek mutogatta a fényképemet. és mesélte,hogy: Na itt az én unokám, és ápolónő lesz ám!
Ezt meg nekem mondta:"Kislányom, nagyon szép hivatást választottál! Nem lesz könnyű, de mindig jusson eszedbe. hogy az aki az ágyban fekszik én is lehetnék. Nem lesz baj, ha ugyanolyan szeretettel gondozod, ahogy velem tennéd."
Nagymamám már "csak" a szívemben van velem, de biztos vagyok benne, hogy ma is büszke rám.
Én ezért öltözök feketébe.
Téma: Fekete hétvége
Nincs hozzászólás.