Gondolatok november elején
2015.11.02 11:50
Beköszöntött november hava. Természetesen, mint minden évben, idén is voltam a temetőben, vittem virágot, gyújtottam gyertyát. Emlékeztem is, gondoltam rájuk, pont úgy, ahogy máskor is szoktam. Eszembe jutnak szinte minden nap, csak már ez az emlékezés nem fájó, hanem csak ott lévő, az életem része. Egy-egy tekintet, szó, mozdulat, mondat.. az enyémek is, hiszen belőlük vagyok, génjeiket viszem tovább, és adtam tovább. Élet-halál.. Egyik szó hallatára derű, fény, színek, mosolyok, hangok, mozdulatok jutnak eszembe, másiknál pedig, sötét, hideg, mély, süketítő csend, dermesztő mozdulatlanság... Vajon tényleg így van? Lehet nem is mostohatestvér a halál, csupán az élet része, hiszen egyik sincs a másik nélkül. Persze könnyű bölcsnek látszani, de mi van belül, milyen érzések? Félelem? Harag? Düh? Nálam félelem, ezt érzem. Mindig úgy képzelem, hogy összeszorító sötétség, mély csend, és fagy ölel körül majd... Talán mert ismeretlen.
Nem vagyok a szó szoros értelmében vallásos, az én hitem, - ha lehet hitnek nevezni- másképp működik. Azt gondolom, elég ha megpróbálok úgy élni, hogy szándékosan ne bántsak másokat, tudjak adni, és elfogadni. Ha templomba megyek, szoktam imádkozni, elsősorban gyermekeimért, és szeretteimért, és megköszönöm azt, amit kaptam, amit adni tudok. Gyertyát is gyújtok időnként, ha azt érzem, hogy kell. Örök élet... Mit jelenthet? Amikor még egész kicsi voltam, és még semmilyen vallásról nem hallottam, úgy képzeltem, ha majd meghalok, és egy ideig nem leszek, akkor majd egyszer csak újra megszületek, akár egy bogárként, vagy hernyóként. Na, attól kezdve nagyon féltem ettől, hiszen a csúnya hernyókat, bogarakat nem igazán szereti senki. Hogy hogy lesz, nem tudom, bár sokszor úgy érzem, hogy valaki, vagy valakik ott vannak mellettem időnként. Pár éve kórházban voltam betegként, műtét után pihegtem az ágyban. Kértem a nővért, hogy nyissa ki az ablakot ( felkelni még nem lehetett), jól esett volna a friss levegő. Az ápoló arra hivatkozva, hogy az előbb fáztam, plusz takarót kértem, most ő nem nyit ablakot, aztán elment a dolgára. Pár perc múlva a kilincsre csukott ablak kinyitódott, pedig rajtam kívül nem volt más a kórteremben. Tudom, őrültség, de azt éreztem anyu, és a mama volt ott, ők nyitották ki.
Persze a nővér rögtön visszazárta, amint bejött, és nem értette mi történt. Ez csak egy példa, de volt több is.
Az előbb a televízióban arról beszéltek, hogy tulajdonképpen minden este meghalunk, mikor elalszunk, aztán reggel kipihenten, frissen folytatjuk az életet, persze ez nem pont ugyanaz a meghalás. A fák is ezt teszik. Lehullajtják a leveleiket, és pihennek egy nagyot, hogy tavasszal folytassák az életet. Lehet, mi emberek is így működünk.
Hoztam pár képet, az ősz színeivel...
Téma: Gondolatok november elején
Nincs hozzászólás.