Reggeli gondolat
2015.04.02 08:05
Végre egy nap, amikor nem kellett korán felkelnem! Nagyon nehezemre esik hajnalban, ébresztőórára kelni! Naná, hogy a legszebb álmom közepén szólal meg az ébresztődallam, naná, hogy ilyenkor a legkényelmesebb az ágy, naná, hogy ilyenkor a legpuhább a takaró ölelése. Mindig hagyok 5-5 perc szundi lehetőséget, ami egy kis vigasz ugyan, de a lényegen nem változtat. Kell is jó pár perc, hogy ne sajnáljam magam annyira, pedig szeretem a hajnalt ha magam ébredek, önszántamból, mindeniféle erőszakos behatás ( telefonom lágy ébresztődallama) nélkül. Szeretem ilyenkor a levegő illatát, a nyugalmat, a viszonylagos csendet, a madarak kórusát, az ébredő égbolt színeit. Milyen jó ilyenkor üldögélni a teraszon, szürcsölni a teát, vagy kávét, és csakúgy lenni, nem törődni mással csak a hajnallal, és magammal! Idilli pillanat.