Télire
2015.09.28 13:42
Megint megállapíthatom, hogy rohan az idő. Kicsit elhanyagoltam ezt blogos dolgot is, pedig van mit leírni, naplózni, megörökíteni, eltenni emlékbe... Ha már savanyúságot is tettem el télire, meg lekvárt is főztem. No, nem olyan lekvárra kell gondolni, nem olyan módszerrel történt a nyári ízek, zamatok megőrzése, mint, azt, ahogy nagyanyám, anyám tudta, gyakorolta, főzte. Én már nem tudok olyat, illetve nem próbáltam, macerás, hosszú ideig tart, ott kell mellette állni, órákig, kevergetni, próbálgatni, hogy mennyire sűrűsödött be, meg ilyesmi. Bevallom őszintén, a modern kor vívmánya ismét legyőzte a hagyományt, kitalálták ugyanis a befőző cukrot. Hát, igaz, hogy olyan szilvalekvárt már nem kóstolhatok, mint anno, de ez is finom, ráadásul tele van gyümölcsdarabokkal, amit én nagyon-nagyon szeretek. Szilvára és őszibarackra esett a választásom, mert, hogy én ezt szeretem, és ugye a családom tagjai sem ellenzik. Csak, hogy ne maradjon ki a sorból, azt is elmondhatom még, hogy egy kedves munkatársnőm/barátnőm is megajándékozott, eperlekvárral. Úgy, hogy lesz mit a kenyérre kenni.
( No, nem ennyi lett, ez a kép csak ízelítő. )
Savanyúság. Mi tagadás, azt is szeretem. Kipróbáltam, és kicsit átalakítottam a magam szája íze szerint egy savanyúlé receptet, és hála a jó szerencsének, ki sem dobtam a kis papírkát, amire feljegyeztem. A csalamádé receptem is verhetetlen, gyermekeim külön kívánsága volt, hogy idén ne feledkezzem meg róla semmiképpen. Milyen ugye egy anya? Csak szeltem, reszeltem, kevertem a hozzávalókat, nem hiába, lányom már most megkóstolná, vinne magával a koleszba. Na, jó a szelésben, reszelésben, keverésben segített, az én rendes, jóravaló emberem is. Mint ahogy a kis hagyma pucolás kellemességéből sem hagytam ki. Sírtunk közben, meg beszélgettünk meg ríttunk pedig beáztattuk előtte az apró kis "dögöket", de ettől függetlenül kérte a könnyeinket, mi meg adtuk, bőven. Mi került még az üvegekbe? Elmondhatom, nem titok, káposztával töltött paprika, aztán uborka, karfiol, almapaprika, egy pár csípősebb paprika, csak az íze kedvéért, és most először kis dinnye. Anyu, mindig tett el olajos paprikát is, a receptet sajnos már nem tudom megkérdezni tőle, annak idején meg valami okból kifolyólag nem voltam rá kíváncsi, csak megenni szerettem, így most leírás hiányában, magam feje szerint megpróbáltam kitalálni, hogy is legyen. Kíváncsian várom az eredményt.
Receptek, képekkel együtt a Főzősarokban bújtak el. Na jó, nem bújtak el, csak én töltöttem fel oda, hátha elvesztem a kis papírkáimat, amire feljegyeztem. https://mindenamivagyok.webnode.hu/fozosarok/
Majd elfelejtettem, pedig nem kellene, mert büszke vagyok rá. Készítettem egy magyar savanyúságot is. Hogy értem ezt? Íme, itt a kép :