Vonaton
2015.06.26 21:21
Unalmas a vonaton egyedül üldögélni, az olvasás álmosító, írni nem lehet, mert a zötykölődés miatt később nem biztos, hogy olvasható lesz. Más nincs, jön a nézelődés.
Az ablak eléggé koszos,próbálom letörölni, hogy kilássak, nehezen megy, szétszakad a papír zsebkendő a művelet közben. Közben a táj rohan mellettünk, nem túl szép látvány, szürke, ködös a levegő. Egy kisfiú nyafogva kérdezi:
- Anyuuuu! Mikor érünk már odaaa a nagypapihoz? Nagyon unatkozom!
- Még egy ideig eltart. Ne türelmetlenkedj!
- Jó, akkor felállok, és kicsit sétálok!
- Dani! Ne rohangálj! Látod, az a kislány is tud rendesen viselkedni, nem olyan buta, mint te!
- Könnyű neki, még kisbaba! - ugyan visszaül a helyére Dani, de látszik rajta, hogy azon töri a buksiját, hogy mit is lehetne kitalálni, ami izgalmasabbá teszi az utazást.
Álmosan szemlélődök,alig tudom nyitva tartani a szemem, jó lenne egy kicsit szundítani. Megáll a vonat, újabb utasok keresik az ülőhelyeket. Micsoda illatok terjengenek! Valaki jól magára borította a kölnis üveget, egyik férfi kezében cigaretta, szerencsére a mellettem ülő szól neki, hogy ez nem dohányzó szakasz, így tovább megy.
- Erzsike! De rég láttalak! Leülhetek ide melléd? - fejkendős néni örül így ismerősének, aki szintén jókedvű lesz a véletlen találkozástól.
- Irénke! Hát te? Jól vagytok? Ülj csak le, csinálok helyet, várj csak! - nagy pakkot tesz fel a csomagtartóra.
- Ne is kérdezd! Orvoshoz megyek most is, a reumám kínoz, már kaptam kezeléseket is, de nem lett jobb.
- Ne mondd!
- A térdeim, azok fájnak iszonyatosan, de nem tudnak vele mit kezdeni.
- Te! A szomszédunkban lakik egy ember, annak is a térdével volt baja, műtötték is, protézist, vagy mit kapott. De az jól van azóta! Hát az urad?
- Tavaly volt szívműtéte, azóta kíméli magát, már a szőlőt is eladtuk, pedig tudod mennyire szeretett kijárni! A Jenő hogy van?
- Jenő otthon van, olyan, mint volt. Asztmája van, sokat fullad, főleg, ha köd van.
- Az pedig van, most is. Nem tudom mi lesz a kertekkel! Ez a tavasz nem igazi, mintha ősz lenne.
- A gyümölcsfáink is elfagytak! Pedig milyen jó körte termett tavaly! Bőven volt, meg a paprika is jól sikerült, tudtam elrakni sok savanyút.
- Én már nehezen művelem a kertet, amióta így fáj a lábam, de azért nevelek palántát, már szépen kikelt a paradicsom is. Majd a lányom jön, és segít. A te gyerekeid?
- Géza külföldön van, Ilonkám meg a városban lakik, most is hozzájuk megyek, viszek egy kis hazai ezt-azt, meg az unoka is beteg, meglátogatom.
- Csak egy unokád van?
- Gézámnál is van kettő, de itt csak egy. Neked?
- Négy, két lány, két fiú. Te! Hallottad, hogy meghalt az Ica?
- Melyik Ica?
- A Veres Sanyi felesége.
- Az nem is Ica, hanem Mari.
- Dehogy! Ica volt az, Kelemen lány, volt egy húga a Panni. Akiről te beszélsz az a Kutasi Sanyi felesége.
- Ja! Igazad van! Óóó, fiatalon ment el.
- Rákos volt, kihullott a haja is...
Megint megállunk, jön a kalauz.
- Új felszállók jegyeit kérem!
Az enyémet már látta, régi felszálló vagyok,gyorsan végig ér a kocsin. Egy bácsi ül velem szemben kosarában almát visz. Dani megint talpon, végigméri kíváncsian az összes utast, unalmát szeretné valahogy elűzni. Anyukája bóbiskol, a fejét oldalra billentve, talán észre sem vette, hogy fiacskája útra kelt. Úgy öt év körülire saccolom, barna szeme tele huncutsággal.
- Kérsz egy almát?- kérdezi a kosaras bácsi.
A kisfiú csak néz, nem tudja eldönteni kérhet-e. Lassan leül a bácsi mellé, aki szeretettel néz ifjú padtársára.
- Tudod ez madárlátta alma ám!
- Télleg?- tágra nyílik a barna szempár.
- Bizony ám! Megmutattam a verebeknek, sőt még egy kis egérkével is találkoztam. Hagytam ott a pincében még pár szemet, hogy ő is tudjon falatozni. Finom édes alma, megkóstolhatod, szívesen adom! - nyújtja a kisfiúnak a legpirosabbat, aki gyorsan megköszöni, és szalad is vissza anyukája mellé.
- Hát te gyerek! Mit eszel? Honnan van?
- A bácsitól kaptam.
- Megköszönted?
- Ühüm.
- Akkor jó!
Már nem vagyok álmos. Megszólal valakinek a telefonja, a Micimackó dallamát hallgatjuk, amíg megtalálja a tulajdonos egy nagyon szőke, nagyon trendi nő, aztán mikor előkerül a táska mélyéről, a beszélgetésnek is fültanúi lehet az egész utazó közönség:
" Szia kedves! De jó,pont rád gondoltam!
Igen. Kb. 10 perc és megérkezek. Nagyon vársz?
Nagyon rossz volt nélküled! Macikám, nagyon hiányoztál! Nagyon, nagyon szeretlek!"
Közben meg is érkezünk, szép sorban leszállunk és mindenki megy a dolgára. Még látom, hogy a telefonos nőt egy nagy csokor rózsa várja, Dani repül a nagypapája karjába, Irén és Erzsi néni még mindig beszélgetnek, kiderül, hogy ugyanazzal a busszal utaznak tovább, az almás öregúr egyedül cipeli a kosarát.
A köd felszállt, a napocska igyekszik kárpótolni simogató sugaraival, én pedig szaporázom a lépteimet, el ne késsek egy fontos találkozóról.