A hét kedvenc napja
2015.06.08 14:34
Pénteken, munka után meghívattam magamat egy fagyizásra. Az én kedvesem örömmel fogadta az ötletet, alig vártam, hogy vége legyen a műszaknak, siettem a találkozónkra. Természetesen a Capriba tértünk be, és természetesen a kedvenceimet választottam, a túrós körtés, és a velencei álom ízeiben ismét nem csalódtam. Aztán sétáltunk egy jót, egészen a kedvenc teremig, ez pedig a Szent István tér. Időközben elkezdődött a POSZT, ( Pécsi Országos Színházi Találkozó), és, mint már hagyomány, elkezdődött a fesztiválozás is. Sok-sok ember érezte jól magát, zsongott a tér. A színpadon épp hangoltak mikor odaértünk, aztán azt sem bántuk meg, hogy megvártuk az előadást. Jól esett kicsit töltődni, kikapcsolni, csak úgy élvezni a zenét. Queen dalokat, filmzenét, hallhattunk többek közt, aztán együtt énekeltük a kórussal a Szól a rádió uáu, szól a rádió--t. Csak egész halkan jegyzem meg, annak ellenére, hogy az énekhangommal vannak bajok,- nemrég visszahallgatva sírva-röhögve megállapítottam, hogy hatásos tömegpusztító ereje van, - no ennek ellenére csillogó szemmel teli torokból daloltam, ügyet sem vetve arra, hogy az előttem ülő fiatal pár már befogta a fülét, a pár férfi tagja félénken hátrapillantva könyörgő pillantásokat küldött felém, hogy legyek már belátással, hiszen a kedvese épp jövendő gyermeküket ringatja a hasában. Tartottam magam az elképzelésemhez, miszerint a tömegben a hang nem vész el, csak átalakul,szebbé, jobbá, nem engedtem a pillantásoknak, azért sem mert ez a dal az egyik kedvenc csapatomé, Loksiéké (LGT).
Ez lett végül is ennek a hétnek a kedvenc napja. Talán nem is csodálkozik rajta senki. :)
Felléptek: Zsolnay Wind Orchestra és a PTE Brass Band, és a Campanella Gyermekkar
(Ja, és én a tömegben.)
