2015.07.01.
2015.07.06 14:23
Július 01. ünnep az egészségügyben. Semmelweis Ignác Fülöp 1818. július elsején született, ő vezette be az aszepszist a kórházi szülészetben, ezzel jelentősen csökkentetve a gyermekágyi láz okozta halálozási arányt. Megfigyelte, hogy a klórvizes kézmosás megszünteti a boncolás utáni hullaszagot, eme tapasztalatai alapján osztályán előírta, jóllehet a kórokozó baktériumokat még nem ismerte. Szerencsére a klóros víz a kézre tapadt baktériumokat is elölte. Módszerének elterjesztése érdekében szélmalomharcot vívott az akkori orvostársadalom tekintélyes képviselőivel. Ragaszkodott a kórtermek rendszeres takarításához, szellőztetéséhez, napoztatásához és a gyakori ágyhuzatcseréhez. A takarékosságból szennyes ágynemű felhúzását elbocsátással büntette.
2015. július elsején nem volt sok ok az ünneplésre. Május 12.-e óta még csak nem is reagált az ország vezetése a petíciónkra. Munkakörülményeinket illetően, nem léptünk fél centit sem előre. Csak annyi, hogy most már a kamaránk is elhatárolódik tőlünk, a május 12.-i eseményekre hivatkozva. Ott voltam, nem értem mire utalnak, nem tettünk semmi olyat, ami ezt indokolná. Vagy mégis? Július elsején muszáj volt újra ott lennem, a József nádor téren volt ezúttal a gyülekező. A kamara is szervezett ismét egy programot, ingyen, busszal lehetett Budapestre utazni a Jászai Mari térre, majd a programot koncerttel a Parlament előtt zárták. Ezen e rendezvényen szigorúan fehér pólóban, zöld kitűzővel lehetett részt venni, egyébként nem kívánatos személy lett, aki nem így tett. Csak halkan jegyzem meg, hogy a kamarának mindegyikünk kötelezően tagja, és a befizetett tagdíjunkból tudták ezt így összehozni. Én és még öt társam ( egyikük a lányom), reggel vonatra szálltunk, és elindultunk. Naná, hogy a MÁV pályafelújítási munkálatokat folytatott, miért is pont máskor!? Ezért aztán, buszos, átszállásos móka lett az utazás, ami visszafelé nehezebben volt viselhető. No, de sebaj, hát ez van, akkor ez van. A József nádor téren családias hangulat fogadott, a más jó pár napja működö Szegény kórház sátra mellett, szívesen fogadtak a kollégák minket. Beszélgetések, felszólalások, ismerkedések, erősítették a csapatot. A Kossuth térre csak akkor mehettünk már át, amikor a kamarai rendezvény véget ért, hogy semmiképpen ne találkozzon a két csapat. Ők voltak többen, több ezren, mi csak több százan, és nem a FESZ akarta, hogy ne keveredjünk.... A Parlament előtt Eleven emlékmű néven, kerekasztal beszélgetés kezdődött az egészségügyről a lehetőségekről, moderátorokkal, szakpolitikusokkal. A parlament előtti virrasztásra már csak kb. húszan maradtunk. Maradhattunk volna többen is, sőt az egész demonstráción lehettünk volna többen is. Sok minden oka lehet annak, hogy kevesen voltunk. Benne van a pakliban az is, hogy a dolgozók nem mertek eljönni. Sok helyen az intézmény vezetők nem nézik jó szemmel a FESZ munkásságát, és nem csak, hogy nem nézik jó szemmel, de kimondva, vagy kimondatlanul ezt az álláspontjukat éreztetik is a dolgozókkal. Pedig jó lenne, ha végre rájönnének, hogy ez az egész nem az egészségügyi intézmények, nem az egészségügyi vezetők ellen szólnak! Ellenkezőleg! Pont azért, hogy az ellátás színvonala jelentősen jobb legyen, hogy eredményesebben tudjunk dolgozni, hogy minőségi munka follyon, hogy a dolgozók, az ápolók életkörülményei javuljanak! Ez mind nagyon fontos, mert mi, ápolók már nagyon elfáradtunk, még tesszük a dolgunkat, de meddig tudjuk tovább tolni a szekeret?! Észre kell már venni, hogy a magyar egészségügy miattunk, a mi munkánknak köszönhetően működik még! Mi ápolók soha nem leszünk megbecsülve? Az egészség a legfontosabb kincs az életünkben, ha ez nem teljes, akkor már minden mindegy. Akkor nem tudjuk ellátni a gyermekeinket, nem tudjuk biztosítani a létfenntartásunkat, akkor nem tudunk dolgozni, nem fogunk adót fizetni, akkor az országnak sem lesz bevétele... Nem számít? Nem látják? Mindegy? Egy országnak nincs szüksége az emberekre? Meddig lehet még tudomást sem venni arról, hogy itt az idő, cselekedni kell, meg kell menteni a magyar egészségügyet? Ez mind radikális gondolat, mind nem helyénvaló, bűnös szándékú? Nem! Aggódok a jövőt illetően, és én is félek. Én attól félek, hogy ha nem lesz változás, ha nem kapunk segítséget, akkor mi lesz velünk emberekkel, akik ma még lehet egészségesek vagyunk, de biztos, hogy egyszer legalább szükségünk van, lesz egészségügyi ellátásra.